 |
FOLKLÓR |
 Együttesek Honlapjai
|
| |
HALists/MAListák |
| |
Related |
| |
Objectives/Célkitüzések |
· Increase exposure of the Hungarian Traditional Culture (HTC);
· Offer "on-line" planning, organizing, & disseminating of HTC events;
· Strengthen & facilitate a world-wide internet HTC community;
· Invite constructive discussions on HTC related topics;
· Promote & advance HTC world-wide.
/magyarul:/
· A Magyar Népi Hagyományok (MNH) ismertetése, leirása;
· A MNH -hoz kötött események tervezése, megszervezése és közzététele megsegítése az interneten;
· A MNH iránt érdeklődők internet közösségének erősítése és fejlesztése;
· A MNH -hoz kötött témák konstruktiv diszkutálása;
· A MNH promótálása világszerte.
|
|
 |
Content of this page:
|
Húsvéti Ünnepek, hagyományok Székelyföldön
HÚSVÉT
Húsvét Székelyföldön
Vadasdi néprajzi kalendárium
Határkerülés, fenyőágazás és öntözés a Nyárádmentén
Húsvéthétfő
Húsvét
Húsvéti népszokások Havadon
Húsvéti tojások, minden változatban
Elfeledett hagyományok húsvét hétfő táján
|
|
Húsvéti Ünnepek, hagyományok Székelyföldön
/Korond és Vidéke/
A székely' nép gazdag szokásvilágára, ünnepi hagyományaira már több mint egy évszázada felfigyeltek a kutatók. "Nevezetes jelleme a székelynek ősi szokásaihoz való ragaszkodása. Gazdasági s más egyéb életmódjaiban, ahogy beleszületett s nőtt, úgy ki is hal belőle a nagyobb rész" - írta Etédi Gedő János a székelység ünnepi szokásait bemutató tanulmányában a múlt század közepén.
A sóvidéki magyarság életében is fontos szerepet játszanak az ünnepek, amelyeket másként él meg, mint az egyszerű hétköznapokat. Az ünnep színessé teszi az életet, alkalmat nyújt a családi együttlétre, a rokoni, baráti kapcsolatok ápolására, az összetartozás erősítésére. Ünnepi szokásaikban ragaszkodnak az ősi hagyományokhoz, amelyeket a közösség minden tagja magára nézve kötelezőnek tart. |
|
HÚSVÉT
A kereszténység legnagyobb ünnepe, e napon ünnepeljük Krisztus föltámadását. Véget ér a 40 napos böjt, ebből ered az ünnep magyar elnevezése is. A Húsvét előtti hét -nagyhét- jellemzője a tisztálkodás. Az asszonyok nagyheti munkája elsősorban a meszelés, mosás, nagytakarítás volt. A tisztálkodás motiválja a nagypénteki, bizonyos mértékben a nagyszombati és húsvéti cselekményeket.
A nagyhét megünneplése már nagycsütörtökön este kezdődött a keresztjárással, ami akár hajnalig is eltarthatott. Litkén, Ipolytarnócon, Mihálygergén, amikor véget ért a keresztjárás, a lányok "rózsavíz" -ért mentek az ipolyra vagy a Dobroda patakra.
nagypéntek reggelén a család minden tagja ezzel a vízzel mosdott. Mihálygergén húsvét vasárnap hajnalban, amikor a templomban befejezték az imádkozást, hazafelé menet a patakban mosták meg arcukat, mert Jézus, amikor átment a Jordánon, aranyvízzé változtatta.
Ipolytarnócon azt tartották, hogy a boszorkányok nagypéntek hajnalán szedték a harmatot. Bár a nagypénteki mosakodási rítusok feledésbe merültek az első világháború körül, az emlékezetekben inkább megmaradtak, mint a nagyszombati szokások.
A századforduló táján még általános volt, hogy a szombati misén minden családból részt vett valaki, leggyakrabban a gazdasszony. A mise után a megszentelt tűz maradékából néhány széndarabkát vittek haza, melyet különböző módon használtak föl. Pl.: Volt aki kivitte a kertbe, s ott dugta el, hogy jó legyen a termés. Némely gazda a buzavetés közé szórta, az üszök ellen.
Húsvét vasárnapján hajnalban a lányok és asszonyok a keresztekhez jártak imádkozni, énekelni. Ezt az ájtatossági formát általában "Jézus keresésé"-nek mondták. Azt tartották ezen a napon, hogy más házához nem szabad menni, mert az idegen bajt hoz.
Húsvét hétfőre azok a közösségi szokások a jellemzőek, melyek valamilyen vonatkozásban vannak a húsvéti-, ill. a piros tojással. Több legénycsoport járta a lányos házakat, megálltak az ablak alatt, beköszöntek és a házbéli ányt nevén szólítva tojást kértek. A lányok az ablakon adták ki a tojást a fiúknak, akik ezután továbbmentek.
Amikor a 2tojáshajtást" befejezték, az előre megbeszélt házhoz mentek, ahol szalonnát kaptak, amit az összegyűjtött tojás egy részével megsütöttek. A tojáshéjat annak a lánynak a háza elé vitték, akire valami miatt haragudtak a legények.
Ez a lányra nagy szégyen volt. A szalonnás tojás elfogyasztása után kezdték meg az öntözködést. Újra végigjárták a lányos házakat, ahol a lányok igyekeztek elbújni, hogy ne találják meg őket. Akit megtaláltak azt a kúthoz vitték, s a kút hideg vizével "öntözték" meg.
A lányos házaknál terített asztal várta a locsolkodó legényeket. A legények locsolását a lányok hétfő délután személyesen vagy lánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. Kedden a lányok locsolták a fiúkat, de ez a szokás a két világháború között megszűnt. |
|
Húsvét Székelyföldön
Húsvéti Ünnepek, hagyományok Székelyföldön
/Korond és Vidéke/
A székely' nép gazdag szokásvilágára, ünnepi hagyományaira már több mint egy évszázada felfigyeltek a kutatók. "Nevezetes jelleme a székelynek ősi szokásaihoz való ragaszkodása. Gazdasági s más egyéb életmódjaiban, ahogy beleszületett s nőtt, úgy ki is hal belőle a nagyobb rész" - írta Etédi Gedő János a székelység ünnepi szokásait bemutató tanulmányában a múlt század közepén.
A sóvidéki magyarság életében is fontos szerepet játszanak az ünnepek, amelyeket másként él meg, mint az egyszerű hétköznapokat. Az ünnep színessé teszi az életet, alkalmat nyújt a családi együttlétre, a rokoni, baráti kapcsolatok ápolására, az összetartozás erősítésére. Ünnepi szokásaikban ragaszkodnak az ősi hagyományokhoz, amelyeket a közösség minden tagja magára nézve kötelezőnek tart.
Húsvét
A húsvét - akárcsak a karácsony - háromnapos ünnep, amely sok vidámságot, szórakozást tartogat a fiataloknak. A katonaviselt legények bokrétas kalappal vesznek részt a vasárnapi istentiszteleten, majd azt követően az esti bálbi hívják a lányokat. Éjfél körül minden lány hazaigyekszik, hogy terített asztallal, süteménnyel, borral, pálinkával várja a legényeket, akik zeneszóval házról házra járnak hajnalozni és minden lányt megköszöntenek. Az ajtóhoz érkezve a zenészek elhallgatnak és egy legény beköszöntenek. Az ajtóhoz érkezve a zenészek elhallgatnak és egy legény beköszöntőt mond:
Szerencsés jóreggelt kívánok ezen virradásra
Boldog ünnepeket ezen szent napokra
Tisztelt házigazda eljöttunk magukhoz
Hogy megtiszteljük magukat és kedves leányukat
Az hallottuk hírből, hogy e családban
Egy virágszál virágzik, kinek szíve húsvét után vágyik
Nehéz bátorságot csak őérte vettünk
Hogy most magukhoz bémerészkedjünk.
Követként engemet küldöttek előre
Hogy engedélyt kérjek néhány percre
Remélem kérésem nem fogják megszegni
S e néhány percre bé fognak engedni
Köszönjük e háznak tisztességtételét,
Hogy minket fogadtak, mint húsvéti vendég
Kívánjuk e virágszál virágozzek,
Mint a piros rázsa lágyan hajladozzék.
A köszöntő után behívják a háziak a vendégeket és süteménnyel, itallal kínálják őket. Rövid beszélgetés után a zenészek rázendítenek a csárdásra és a legények táncra perdülnek a ház asszonyaival, lányaival.
A vidámságból a kislegények is kiveszik a részüket, akik bár többnyire édesapjuk segítségével de megtisztelik az ismerős 7-8 éves kislányokat egy-egy kapura, tornácra tűzött zöldággal. A zöldágrakás néhol olyan méreteket ölt már, hogy ha egy kislánynak több "hódolója" van, reggelre - piros tojással, szalaggal díszített - valóságos zöldág erdő borítja a tornácát. Másnap reggel a fiúk végigjárják a kislányos házakat és versike kíséretében meglocsolják a lányokat.
Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája
Most jöttem Krisztus kicsi mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből
Jézust feszítették nehéz keresztfára
Onnan is levették, koporsóba tették.
De úgy akarta a mennyeknek Atyja
Hogy az Ő szent testét onnan feltámassza
Azt kívánom, most még sokáig éljenek
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.
Erdély - Székelyföld - Korond és Vidéke
Váradi Péter Pál - Gaál Anikó |
|
Vadasdi néprajzi kalendárium
Kicsi húsvét
Régebb azokat a keresztgyerekeket, akiknek húsvétban nem jutott piros tojás, egy héttel késôbb, kicsi húsvétban szokták megkínálni.
Kalácsot nem sütöttek, legtöbb helyt maradt az elôzô hétrôl. A "lemaradt" cigányok is abban reménykedtek, hogy a kicsi húsvétban kapnak egy kis harapnivalót.
Ma ez a szokás ; az anyagi javak növekedése miatt - fölöslegessé, szükségtelenné vált.
Április 24. György, Szent György
Szent György napjához fűzôdik a juhok kihajtása a legelôre, az uborka, tök és zöldpaszuly vermelése. A kukoricát is Szent György napja elôtt és után két héttel lehet vetni.
Ha ilyenkor sok a cserebogár, megeszik a gyümölcstermést, de jó törökbúzatermés várható.
A Szent Márton napján felvett vastag téli holmit is, egyesek szerint, Szent György napján vetik le. Ettôl a naptól kezdve már lehet mezítláb járni, földre ülni (egy helyi megfigyelés szerint azokban a hónapokban, amelyekben nincs "r" betű - május, június, július, augusztus - lehet mezítláb járni).
A juhok kihajtása, számba adása a majornak és ennek megkínálása 1-2 pohár borral, ünnepi hangulatot teremt.
Az utóbbi idôben egyre többen mennek el a közeli Erdôszentgyörgyön sorra kerülô, évente megrendezett Szent György-napok rendezvényre.
Pásztorfogadás
1962, a mezôgazdasági területek szövetkezetesítése elôtt Vadasdon nem volt közlegelô, sem tanácsi legelô, a teheneket erdôszéleken, vágatokban, saját területeken etették, paréztatták nyári idôszakban. Késôbb a tsz. adott területet e célra, de mindig az emberek fogadtak pásztort, legtöbbször cigányembert. Ma a községi önkormányzat biztosít legelôterületet.
A pásztorfogadást a kultúrházban ejtették/ejtik meg, az elôre meghívott-mozgósított marhatartó gazdák jelenlétében és részvételével. Több jelentkezô esetén azt választják, aki a legmegbízhatóbb, odaadóbb, kevesebbet kér, nem veri az állatokat, s vállalja a legelôn való vízmérést az állatok részére. Ha sikerül megegyezni, akkor egyik gazdánál szerzôdést írnak alá két példányban, majd rögtön áldomást isznak, hogy meg ne bánják.
A60-as években sokáig szerbe hajtották a nagyállatokat, egyik nap az egyik család, másnap a másik vagy két családból egy-egy személy. Délben hazahajtották az állatokat, mivel nem volt víz az itatásra, s délután újra kieresztették.
A faluban ma is beszélnek Pupa báról és Pupánéról, ravai cigánycsaládról, akik a 70- es években többször vállaltak pásztorságot Vadasdon. Megtörtént, hogy reggel, amikor a csordát kihajtották, Pupa bá így szólt a feleségéhez:
- Ilona! Elöl, hátul, kétoldalt, s a többit bízd rám!
Szólások, agrárrítusok a tavasz tárgykörébôl
Tavasszal minden bokor szállást ad.
Fenyôfát ház körül ültetni nyomorúság.
Meghúzódik, mint a darázs a kórészálon.
Aki kétutason vet, hitvány munkát végez.
A vesszôt addig kell hajlítani, amíg lehet.
Nem baj, ha valakit a falusi szél fú.
Kaszálj elôbb, szántsál késôbb, s a tiéd nem vész el.
Aki Szent György napja elôtt szalmakalapot tesz, attól nem kell tanácsot kérni.
A nyulat bokrostól lövik.
Ha van zab, ostor nem kell.
Úgy elment, mint a tavalyi hó.
Jó kert, jó szomszéd.
Ha az új hold öntôleg, esôs idô, ha pedig merítôleg áll, száraz idô várható.
Ôszi szántás - fél trágyázás, könnyű lesz a kapálás. |
|
Határkerülés, fenyőágazás és öntözés a Nyárádmentén
Marosszéki népszokások - HÚSVÉT
A húsvéti ünnepkör sok eleme, szimbolikus tartalmú mozzanata egyházi eredetű, egyházi jellegű rítusból vált népszokássá. Húsvéti népszokásaink jórésze a feltámdáshoz, az élet újjászületéséhez, a tavaszhoz kapcsolódik. A húsvéti határkerülés középkori, liturgikus eredetű szokása a magyarságnak, amely évszázadunkra csak a peremterületeken maradt fenn. Erdélyben katolikusok és protestánsok egyaránt gyakorolták. "A nagyheti határkerülés már a középkorban egyházi szokás és arra szolgált, hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával a zsendülő vetést védjék a feltámadás ünnepe körüli időben." (Dömötör Tekla). Az európai népek körében ismert rítus, hogy egy bizonyos területet vagy vetést mágikus körrel, körüljárással védenek meg a pusztítástól, csapásoktól, zárnak el a gonosztól. Ennek a képzetnek a kereszténység előtti korba nyúlnak a gyökerei. Nagymúltú rituális szokásról van szó tehát, de nem szabad elfeledkeznünk arról, amire Marót Károly int egyik tanulmányában; bármennyire is múltat, hagyományt emlegetünk a a rítusokkal, szokásokkal kapcsolatban, a jelenben élnek, egyéni és közösségi szükséglet hozza létre azokat és a jövőt kívánják előrevetíteni. A népszokás mindig közösségre és egyénre szabott: jelenidejű és jövőbenéző.
A nyárádmenti határkerülés évszazadok egymásra tevődött emlékeit őrzi. Külömböző korú és funkciójú szokáselemek láncolatának nevezhetnők. A Felső-Nyárádmente katolikus falvaiban (a Szentföldön, Mikházán, Köszvényesen, Nyárádremetén, Deményházán) az elmúlt évtizedekben is ugyanúgy jártak kihagyásokkal határkerülni, mint száz évvel ezelőtt a Székelyföld katolikus vidékein. Egy-egy idősebb ember vezetésével húsvét első napjának hajnalán zászlókkal, feszülettel a határra vonulnak, megkerülik a vetéseket. Énekelnek, áldást kérnek, jó termésért, bőségért imádkoznak. Útközben nyírfaágakat vágnak, hazahozzák és a kapujukra szegezik. Köszvényesen, Deményházán a határkerüléskor avatják fel az újoncokat, vagyis azokat a fiatalokat, akik először mennek határkerülni és a fiatal menyecskéket. Nyírfavesszővel a hátuljukra vernek. "Egészséggegl viseljétek" - mondják. Nyárádremetén az egyházi processzióként megélt határkerülést a kommunista hatalom sem tudta betiltani, minden évben megtartották a határbeli körmenetet. Az 1990 óta eltelt években kiterebélyesedésének, jelentésbeli gazdagodásának, a résztvevők megfiatalodásának lehetünk tanúi. Erre a napra hazajönnek a faluból eltávozottak nemzedékei, hogy az otthoniakkal közösségben
A Közép-Nyárádmente református és unitárius falvaiban (Nyárádszeredában, Bedében, Andrásfalván, Jobbágyfalván, Nyárádgálfalván, Szentháromságon, Nyárádszentlászlón stb.) és Kis-Küküllő havadi mellékvölgyében (Vadasd, Havad, Rigmány) nem egyházi processzióként kerülték meg a falu határát húsvét hajnalán. A határkerülő menetben csak férfiak és legények vettek részt. Az esemény levezetésére tisztségviselőket választottak: királyt, ítélőbírót, csapómestert, oldalvédőket és sereghajtókat. Királynak általában idős, tekintélyes embert választottak, maguk fölél emelték és háromszor kiáltották: Királyt emelünk, / Papot szentelünk, / Adj uram áldást, / Bort, búzát, törökbúzát. (Bede). A király a többi tisztségviselővel együtt szabályokat, törvényeket állapított meg a megszólításra, a viselkedésre és ezeket senkinek sem volt szabad áthágnia. Aki hibázott, annak megcsapás járt. A király parancsolt, az ítélőbíró ítélt, a csapómester csapott a hibázó hátulsó felére. A legtöbb megcsapást a fiatal legényeknek kellett elszenvedniük, akik először vettek részt a határkerülésben. Őket előre küldték, hogy keressék meg a falu határait jelző halmokat, a határhompokat és ott tüzet gyújtsanak. A menet ellenőrizte, jó helyre rakták-e a tüzet és mindenféle kifogást emeltek; foglaltak a szomszéd falu határából vagy a sajátjukat csonkították meg. Az oldalvédők megragadták a suhancokat és kezüknél-lábuknál fogva odaverték farukat a határhompokhoz, miközben többször kiálltották: Emlékezzél, hogy itt van a határ."
A hármas határhompoknál több falu határkerülő menete találkozott (például Nagyadorján, Szentháromság és Vadasd határkerülői a Harmadvölgy tetején). Amelyik csapat előbb ért oda, megtehette, hogy - tréfásan - elfoglalja a határhompot. Ekkor határvitatkozás, szópárbaj kezdődött. Ez a játékszerűség (ahogy egyik beszélgetőtársam, adatközlőm nevezte) akkor sikerült jól, amikor a szomszéd falvak legtudálékosabb öregjei mérték össze furfangbeli képességüket.
Ezekben a falvakban egy középkori európai jogszokás, a megcsapás épült a határkerülésbe. Jogi gyakorlat volt, hogy birtokadományozáskor vagy örökléskor a birtok határait ilymódon rögzítették az emlékezetben. Határkijárást, a határjelek megújítását pereskedések alkalmával is elredelhették, de évente, általában húsvétkor végigjárták a falu határait, megújították a jeleket és a fiatalok emlékezetébe vésték azok hollétét. E régi jogszokás helyi alakulását, népszokássá válását bizonyítja az egykori székely széki közigazgatási vezetők évenkénti választása a határkerülés ceremóniájának levezetésére, mintegy a törvényes határkijárást utánozva.
A faluközösség nemcsak a határok pontos ismeretét nyújtotta át a felnövő nemzedéknek, hanem a termőfold megbecsülését, a munka - és rendszeretetet, az összetartozás érzését is. A határkerülésben a fiataloknak kötelezően részt kellett venni, próbákat kellett kiállni. A megcsapásos felavatásnak nemcsak birtokjogi, hanem sokkal szélesebb társadalmi jelentősége is volt: a felavatott fiatalok megkezdhették a legényéletet. Ugyanilyen szerepe volt Gyulakután és környékén a tavaszi csorgóújításnak is.
A határkerülésnek ez a formája a legtöbb faluban az ötvenes-hatvanas években megszűnt. A tulajdonképpeni határkerülés megszűnése nem jelentette az egész szokáskör elhagyását. Közösségi funkcióját a fenyőágazás (virágozás), az öntözés és hajnalozás viszi tovább. A fenyőágazást és öntözést a besorozott legények szervezik, a szokásnak évenkénti életbe játszásával ők a közösségi ünnep ceremóniamesterei. Régebben a határkerülés után, napjainkban húsvét szombatján éjszaka a kapukra szegzik az előkészített fenyőágakat. Falvanként változik, hogy melyik házra milyen ág kerül. Szentháromságon például a leányos házakhoz tetőágat (fenyőcsúcsot) tesznek, aholy nincs leány, oda oldalágat. A legény külön is ajándékozhat szalagokkal díszített fenyőt a szeretőjének. Fenyőágakkal díszítik a középületeket, templomokat, még a malmokat is. A zöld ágak szimbolikája azt sugallja, hogy az egész teremtett világ részese a húsvéti feltámadásnak, újjászületésnek. És mindenki a közösség tagja, mindenkinek kijár a köszöntés. Az értékrendben legelsők a leányok, övék a legdíszesebb, legnagyobb fenyőág.
Az öntöző, hajnalozó menet zeneszóval házról-házra jár. Régebb húsvét másod napján hajnalban indultak, az elmúlt évtizedekben (amikor húsvét hétfője nem lehetett munkaszüneti nap) már ünnep első napján megkezdték. Rigmussal köszöntik és megöntözik a háziakat, megtáncoltatják a leányokat és asszonyokat. Régente sajtárból locsolták vizet, napjainkban egyénileg, kölnivel öntöznek. A háziaktól adományokat gyűjtenek: tojást, szalonnát, kalácsot, bort és pénzt. A természetbeni adományokból este közös mulatságot (rántottázást) rendeznek, a pénzből fedezik a kiadásokat
Ebből az ünnepi, felköszöntő szokásból sem hiányoznak a színjátékszerű, sőt, komikus mozzanatok. A menetnek minden faluban állandó szereplője egy álarcos figura, némelyikben több is. A neve: hamubotos, hamubutykás, kardos, kókós, húsvéti bolond. Öltözete fehér ing, fehér alsónadrág, papundekliből vágott, festett álarc, két oldalán szalagokkal. Derékszíján kolomp lóg, kezében rúdra kötött hamus tarisznyát vagy kardot tart. Ő vezeti a hajnalozó-öntöző menetet, vigyáz a render, kinyítja a kapukat. Futkorászik, ijeszget, elkergeti a bámészkodó gyermekeket. A lemaradó legényeket visszarendeli a sorba. A hamubottal minden rendetlenkedőt megcsaphat, a kardos még a piros fakardját is használhatja. Őt viszont elakaszthatják, leönthetik vízzel, mindenfélének csúfolhatják. A legfontosabb az, hogy minél több legyen a nevetnivaló. A hamubotosok mostanában megszelídültek, dekoratív figurává, a felköszöntő szokás élő kellékévé váltak.
Rigmányban csak azok a férfiak és legények vehetnek részt a csoportos öntözésben - itt kantálásnak nevezik -, akiket néhány botütéssel, megcsapással úgymond "felszentelnek". A kántáló menetben ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az egykori határkerülő menetben. Míg a házak előtt, az udvaron a felköszöntés és adománygyűjtés ismétlődő szertartása folyik, az utcán a botolás spontán színjátéka zajlik. Az utolsó háznál összeszedik a botoló pálcákat és elteszik jövőre. A kántálás folytatásaként templomba mennek, majd várja őket az adományokból készült hatalmas rántotta, a közösségi lakoma és este a húsvéti bál.
Barabás László, Székely Útkereső Kiadvány |
|
Húsvéthétfő
A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniilik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való lcsolás és a locslóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt.
Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak. Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az ún. tojáshajtás. Lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Azután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz. Galgmácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.
Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is.
Országszerte azonban nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az öntözködés. Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei jókívánságmondás: "Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!" Versbe foglalt változata esőindíto gyermekmondókára emlékeztet:
Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját,
Hadd nőjjön nagyra,
Mint a csíkó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
(Orosháza, Békés m.; Ortutay-Katona 1975: II.125) |
|
Húsvét
A húsvét - akárcsak a karácsony - háromnapos ünnep, amely sok vidámságot, szórakozást tartogat a fiataloknak. A katonaviselt legények bokrétas kalappal vesznek részt a vasárnapi istentiszteleten, majd azt követően az esti bálbi hívják a lányokat. Éjfél körül minden lány hazaigyekszik, hogy terített asztallal, süteménnyel, borral, pálinkával várja a legényeket, akik zeneszóval házról házra járnak hajnalozni és minden lányt megköszöntenek. Az ajtóhoz érkezve a zenészek elhallgatnak és egy legény beköszöntenek. Az ajtóhoz érkezve a zenészek elhallgatnak és egy legény beköszöntőt mond:
Szerencsés jóreggelt kívánok ezen virradásra
Boldog ünnepeket ezen szent napokra
Tisztelt házigazda eljöttunk magukhoz
Hogy megtiszteljük magukat és kedves leányukat
Az hallottuk hírből, hogy e családban
Egy virágszál virágzik, kinek szíve húsvét után vágyik
Nehéz bátorságot csak őérte vettünk
Hogy most magukhoz bémerészkedjünk.
Követként engemet küldöttek előre
Hogy engedélyt kérjek néhány percre
Remélem kérésem nem fogják megszegni
S e néhány percre bé fognak engedni
Köszönjük e háznak tisztességtételét,
Hogy minket fogadtak, mint húsvéti vendég
Kívánjuk e virágszál virágozzek,
Mint a piros rázsa lágyan hajladozzék.
A köszöntő után behívják a háziak a vendégeket és süteménnyel, itallal kínálják őket. Rövid beszélgetés után a zenészek rázendítenek a csárdásra és a legények táncra perdülnek a ház asszonyaival, lányaival.
A vidámságból a kislegények is kiveszik a részüket, akik bár többnyire édesapjuk segítségével de megtisztelik az ismerős 7-8 éves kislányokat egy-egy kapura, tornácra tűzött zöldággal. A zöldágrakás néhol olyan méreteket ölt már, hogy ha egy kislánynak több "hódolója" van, reggelre - piros tojással, szalaggal díszített - valóságos zöldág erdő borítja a tornácát. Másnap reggel a fiúk végigjárják a kislányos házakat és versike kíséretében meglocsolják a lányokat.
Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája
Most jöttem Krisztus kicsi mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből
Jézust feszítették nehéz keresztfára
Onnan is levették, koporsóba tették.
De úgy akarta a mennyeknek Atyja
Hogy az Ő szent testét onnan feltámassza
Azt kívánom, most még sokáig éljenek
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.
Erdély - Székelyföld - Korond és Vidéke
Váradi Péter Pál - Gaál Anikó |
|
Húsvéti népszokások Havadon
by Nagy Ödön
A határjárás célja a határhompok megújítása és a határbeli csorgók kitakarítása volt; mindehhez némi legényavatási szertartás is kapcsolódott.
A csorgókat a húsvét elôtti napokban takarították ki, s ugyanakkor újították meg a határhompokat is. A hompoknak egy évben csak egy részét: a valamelyik szomszédos faluval közös hompokat újították meg; a többit rendre a következô években.
A határjárás húsvét szombatján este és éjjel zajlott le. Azzal kezdôdött, hogy a legények indulás elôtt választottak maguk közül egy bírót, aki ítélkezett, egy hajdút vagy csapót, aki végrehajtotta az ítéletet és két hajtót, akik nagy ostorokkal csattogtattak, mintha disznócsordát hajtanának a legelôre: "Hecc ki, hecc ide, né!" A hajdú egy meghasogatott, kb. 1 m hosszú, hüvelyknél vastagabb bottal verte rá az ítéletet az elítélt fenekére. Elöl ment a bíró, utána a hajdú, majd a legények, köztük a legutóbb konfirmált fiatal legénykék is. Amikor a faluból kiértek a határral, a bíró két-három fiatal legényt elôreküldött, hogy a határhompot megkeressék. Ha megtalálták, egyiküknek el kellett kiáltania magát: "Hompot hajtani, hompot hajtani!" Erre a legények odasiettek, négyen megfogták a hompot megtaláló legénykét a kezeinél és lábainál fogva, felemelték, hintáztatták, s a fenekét háromszor a homphoz verték. A játék egyszersmind legénnyé avatását is jelentette. Közben a bíró ezt mondta: "Öreg korodban is emlékezzél arra, hogy itt határhomp van!"
Éjfél után 1-2 óra tájban nagy énekszóval tértek vissza a faluba, s a községháza udvarára mentek, ahonnan az elôtte való napokban az erdôrôl szekérrel beszállított fenyôágakat széthordozták a faluban. Mindenik ház kapujára vagy kerítésére egy-egy fenyôágat szegeztek, s utána lefeküdtek. A leányos házak kapujára nem fenyôág, hanem fenyôhegy illett; ezt a legénynek a fenyô tulajdonosától pénzért kellett megváltania. Amelyik leánynak komoly szándékú udvarlói voltak, annak a kapuján két- három fenyôhegy is ékeskedett.
A húsvéti hajnalozás húsvét elsô napján este 8 órakor kezdôdött. A legénység az ünnepi tánc alkalmaira megfogadott cigányzenészekkel felkerekedett, s az 1. számú háztól kezdve minden házhoz elmentek, ahol a fenyôágat nem szedték le a kapuról. (A fenyôág levétele azt jelentette, hogy oda ne menjenek, mert nem látják szívesen ôket.) A zenészek a ház elôtt egy nótát húztak, s utána a két vôfély meg Kati bement a házba. "Katit" a legények fogadták meg erre a szerepre a szegényebbrendű házasemberek közül. Ô a posztóharisnyára fersinget húzott, a kalapjába vagy sapkájába egy nagy tollseprűt tűzött s a hátán átalvetôt hordott. A vôfélyek beköszönték, mire a gazda pénzt, a gazdasszony pedig kalácsot, szalonnát és fôtelen tojást adott. A pénzt a vôfélyek kezelték, az élelmet pedig "Kati" rakta az átalvetôjébe. Miután egész éjjel köszöntöttek és az egész falut bejárták, kb. 9-10 óra tájban egy elôre kijelölt háznál az összegyűjtött szalonnából és tojásból óriási rántottát készítettek, s a kaláccsal vagy kenyérrel közösen elfogyasztották. A bort pénzért vették hozzá.
A közös étkezés után négyes-ötös csoportokban megindultak rózsavízzel öntözni a leányos házakhoz. Minden leányt megöntöztek; viszonzásul kaláccsal, borral vagy pálinkával és piros tojással kínálták ôket.
Harmadnapján reggel a leányok indultak el öntözni, szintén csoportosan. Ôket is megkínálták. |
|
Húsvéti tojások, minden változatban
Írott festett tojások, karcolt tojások, szivaccsal festettek,
márványozottak, berzseltek, pöttyösek. Az alábbiakban ezeket a
technikákat ismertetjük, a hozzávaló kelékekkel egyetemben. Sok
szerencsét kívánunk a kipróbálásukhoz!
Bármiféle technikát is alkalmaznánk, elôtte meg kell fôzni a tojást.
Minél tovább fôzzük, annál késôbb romlik meg. Ha írott tojást
szeretnénk készíteni, elôször is írókát kell fabrikálni faágból, s egy
rézbôl vagy alumíniumból készült vékony csôbôl. Utóbbit felolvasztott,
forró méhviaszba mártjuk, így írunk vele. A tojásokat langyosan
tartjuk, mert ekkor a viasz könnyebben ráolvad. A tojásfestéshez
használhatunk a boltokban beszerezhetô festéket is, de a legszebb,
legkülönlegesebb színeket a növényi festékektôl kapjuk. Az almahéj,
zöld dió, a vadalma fahéjának, levelének fôzete a savanyú káposzta
levével sárga színű levet ad. Vöröshagyma, lilahagyma héjából
rozsdaszínt nyerünk. A zöld búza fôzete zöld, a lencséé kék színű. A
festôlébe tegyünk egy kevés ecetet. A megírt tojásokat óvatosan tegyük
bele a felmelegített lébe, s 2-3 óráig tartsuk benne. Ezután a levet
újra felmelegítjük, majd szűrôkanállal kivesszük a tojásokat. A viaszt
puha ruhával letöröljük róluk, s a rajzolat fehéren elôtűnik.
Zsiradékkal átitatott ronggyal fényesre töröljük a kész tojásokat.
Egyéb technikák
A karcolt tojás úgy készül, hogy az egyszínűre festett tojásokat tűvel
karcoljuk, a választott mintának megfelelôen. Ez a népi hagyományok
szerint lehet almamagos, sárkányfejes, virágos, fegyôágas stb.
Berzseltnek nevezzük azokat a húsvéti tojásokat, melyekre a fôzés után
apró leveleket erôsítünk, úgy, hogy erezetük felülre kerüljön, s ezután
tesszük a festôlébe, majd ha megszáradt, a már említett módon
kifényesítjük. A márványozott tojás festôvizébe két-három féle olajos
alapú festéket öntünk. Pálcikával kacskaringós formát húzunk bele, majd
óvatosan beleforgatjuk a tojásokat. Színtelen lakkal fújjuk be,
akárcsak a szivaccsal festett tojásokat. Ezeket vízfestékkel
pasztellszínűre festjük, majd a választott színnek a sötétebb árnyalait
szivaccsal visszük fel a megszáradt felületre. Az olajos alapanyagú
festékkel fröcskölt tojásokat is készíthetünk, festett tojás és egy kis
kefe segítségével. Utóbbit belemártjuk az olajos festékbe, s
lefröcsköljük a színes tojást. A pöttyös tojáshoz szintén festett
tojásra, textilfestékre és egy kinyomózsákra van szükség, meg egy
pohárra, amin a pöttyös tojások száradhatnak.
Elszomorító statisztika
A sok húsvéti jelkép, a tojás, a csibe, a fűzfabarka mellett a
gyermekek egyik kedvence a húsvéti nyuszi, amely a termékenység jelképe.
Németországban a XVII. században bukkant fel elôször bizonyíthatóan az
elképzelés, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojást. A középkor idején a
húsvéti nyúl Bizáncban állítólag magát Jézust jelképezte, és azon az
alapon, hogy a nyúl feltételezések szerint nyitott szemmel alszik, a
feltámadt Krisztushoz hasonlították, aki nem hunyt el kereszthalála
után. Felmérések tanúsítják, hogy a németek többsége még ma is
fontosnak tartja a hagyományos húsvéti népszokásokat. A megkérdezett 20
és 49 év közötti németek több mint 60 százaléka szerint elengedhetetlen
a húsvéti tojások keresése, 45 százalékuk számára a húsvéti ünnepekhez
hozzátartozik az ünnepi étrend, és egyharmaduk kötelezônek tartja a
templomlátogatást húsvétkor. A fiatalabb nemzedék egy részével azonban
a sok édesség és a húsvéti tojások elfeledtették a húsvét ünnepének
tulajdonképpeni jelentôségét. A 20 és 29 évesek 15 százaléka például
úgy véli, hogy húsvétkor Jézus Krisztus születését ünnepli a
kereszténység. Ennek a korcsoportnak három százaléka szerint húsvétkor
Jézus házasságát ünneplik - derül ki a Lisa című német nôi magazin
reprezentatív felmérésébôl. Az Emnid Intézet által készített felmérés
tanúsága szerint a németek kilenc százaléka válaszolta azt, hogy
fogalma sincs a húsvéti ünnepek vallási hátterérôl.
Hideg víz helyett szagos víz
Húsvét másnapján pogány kori tavaszkezdô hagyomány kerül elôtérbe: a
locsolkodás. Régen azonban nem szagos vízzel, kölnivel locsoltak,
hanem, mint az ünnep egykori neve (vízbe vetô vagy vízbe hányó hétfô)
is mutatja, vízbe dobták a kiszemelt hajadonokat. Ennek némileg enyhébb
változata a kútnál vödörrel történô mosdatás. A locsoláshoz locsolóvers
is kapcsolódott. A locsolással egyenértékű szokás volt a Dunántúlról
ismert vesszôzés. Fejér megyében síbának nevezik a vesszôbôl font
korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfôn megcsapkodták a leányokat.
A Felvidéken és a szlovák-magyar területeken ismert a suprikálás: a
lányok korbácsolják meg a locsoló legényeket. A locsolás és a vesszôzés
jutalma az egész magyar nyelvterületen a piros vagy hímes tojás.
Mi kerüljön az ünnepi asztalra?
A keresztény húsvétot a negyvennapos vezeklés és böjti idô készíti elô.
Az evangéliumi leírások szerint Jézus Krisztus negyven napig böjtölt a
pusztában. A húsvét elôtti böjt az elsô idôben rendkívül szigorú volt.
A böjti fegyelem - elsôsorban a nyugati egyházakban - idôvel enyhült, a
hústilalom csak a pénteki napokra és nagyszombatra vonatkozott. A
magyarságnál szokás volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán
elmosták, és csak húsvétkor vették elô ôket. Húst és zsíros ételeket
nem ettek ebben az idôszakban, külön edényben, olajjal vagy vajjal
fôztek. Elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú
cibereleves, tejleves, bableves, tésztaételek, sós vízben fôtt bab,
olajos káposzta, fôzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek.
Nagycsütörtök jellegzetes étele a parajfôzelék bundás zsemlével, de a
mai modern világban készíthetjük ezen a napon a spenótot akár
túrógombóccal. Nagypéntek a Krisztus szenvedésére és kereszthalálára
való emlékezés napja, szigorú böjt. Halat, tojást, olajos
savanyúkáposztát, aszalt gyümölcsöket, pattogatott kukoricát, tehát
jellegzetes böjti ételeket fogyasztottak. Nagyszombat már a húsvéti
örömünnep kezdete. A konyhában a nagyszombat sonkafôzéssel,
kalácssütéssel, a húsvéti elôkészületekkel telik. Húsvét vasárnapja a
keresztény egyházakban tulajdonképpen Krisztus feltámadásának
emlékünnepe. A magyar elnevezés onnan származik, hogy a hívôk nagyböjt
után e napon kezdték meg a húsevést. A húsvét jellegzetes étele a
bárány, amely Jézust jelképezi. A bárányt változatosan, sokféle
formában készítik, pl. tartalmas bárányfejleves, az erdélyies csípôs,
pikáns tárkonyos bárány, báránypörkölt, tejfölös báránypaprikás. Húsvét
hétfôjének hagyományos étele a tavaszi rántott csirke.
Miért épp most ünnepeljük a húsvétot?
Tavaszi várakozásaink között szerepel, hogy a napéjegyenlôséget
hamarosan követi a gyakran még márciusban, máskor pedig csak áprilisban
beköszöntô húsvét. Az ünnepnek ez a naptári mozgása sokakat zavarba
ejt. Mi köze a napéjegyenlôségnek a húsvéthoz, és miért ez a mozgás? -
teszik fel gyakran a kérdést.
Minthogy a húsvét dátummeghatározása körül már az ôsegyházban is nagy
viták voltak, érdemes áttekinteni azokat a körülményeket, amelyek ehhez
a helyzethez vezettek. Az alapvetô nehézség az, hogy miként Jézus
születésének, úgy szenvedéstörténetének pontos idejét sem ismerjük,
következésképpen már az ôskeresztények is bizonytalanok voltak a
húsvéti eseményekre való emlékezés idôpontjában. További nehézséget
jelentett számukra, hogy míg a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra,
addig a keresztények Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, vagyis
keresztény tartalommal töltötték meg az ôsi és megkeresztelkedésük
elôtt saját maguk által is megtartott zsidó ünnepet. A két húsvét belsô
tartalom szerinti szétválasztásának az igénye már a legkorábbi idôkben
is természetszerűen felmerült. De amíg a keleti egyházak gyakran a
zsidókkal együtt, a zsidó holdnaptár elsô hónapjának holdtöltéjekor (a
hó 14-ik napjának estéjétôl) ünnepeltek, vagyis keresztényként is
fenntartották a régi szokásokat, addig a római egyház, éppen azért,
hogy a keresztény és zsidó húsvét dátum szerint is különbözzék
egymástól, saját dátumhoz ragaszkodott. Az elsô hónap 14. napján
történô ünneplés mózesi törvény, mely szerint ezen a napon "estennen"
kezdôdött az elôkészület a kovásztalan kenyér másnapi ünnepére.
Minthogy a holdjárású naptár elsô hónapjának elsô napját mindig az
újhold jelezte, a hónap 14. napja, következésképpen a zsidó húsvét is
az esetek többségében holdtöltére esett. Az ôsi dátumhoz való
ragaszkodás tehát érthetô a zsidók, de a hagyományokat keresztényként
is megtanulni kívánók részérôl. A századokon át zajló vitát csak a Kr.
u. 325-ben megtartott niceai zsinaton sikerült lezárni és egységes
álláspontot kialakítani. A határozat a tavaszi napéjegyenlôség napját
március 21-re rögzítette, majd akként rendelkezett, hogy a keresztény
húsvétot az ezt követô holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani.
A báránytól a húsvéti nyúlig
"Eljött a szép húsvét reggele, / Feltámadásunk édes ünnepe. /
Ünneplôruhákba öltöztek a fák, / Pattognak a rügyek, s virít a virág. /
A harang zúgása hirdet ünnepet..."
Az a nagy múltú rituális szerep, amit a húsvéti bárány egykor
betöltött, mára kevéssé közismert. Már nem sok családban fogyasztanak
bárányhúsból készült ételt húsvétkor, míg például a húsvéti sonka
szinte elmaradhatatlan. Valaha a bárány is a jobbágyok húsvéti
szolgáltatásai közé tartozott. Egykori szerepére utal, hogy a XIX.
század vidéki konyháiban bárány formájú cserép sütôformák is akadtak. A
húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a
bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert
vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt
kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik mai napig Isten
bárányának. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a polgárosult élet egyéb
szokásaival együtt német földrôl honosodott meg nálunk is. Eredetére
kielégítô magyarázatot a német kutatók sem tudnak adni. Egyszerű
tévedésre gyanakszanak: eszerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn
nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase, mint a húsvéti nyuszi
karrierjének elindítója. De meggondolandó az is, hogy e szaporaságáról
híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is
megjelenhetett. A húsvéti nyúl elsôsorban az édesipart hódította meg: a
legtöbb húsvéti ajándék csemege nyuszi alakú. De a levelezôlapokon is
megtaláljuk tojásfestô, tojáshozó nyúlként, sôt - akárcsak valami
kotlóst - ábrázolják a tojásokon ülve a tojásoskosárka tetején is.
Megszentelt tojás és gyógyító erejű barka
A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti
tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a
kifejlôdött madár az ôt fogva tartó tojás héját - szól a hasonlat.
A tojás piros színe Krisztus kiömlött vérét jelképezi. Magyarországon
már avar kori - tehát honfoglalás elôtti - sírban is találtak festett,
karcolt díszű tojást. A húsvéti tojásokon látható ívelt, kettôs vonalú,
a kettôs vonalat létraszerűen merôlegesekkel összekötô díszítmény
napjainkig ismert a Magyarországtól északkeletre élô népek körében. A
középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek
díszített tojást, s ezt a közelmúltig megtették a bukovinai székelyek
is. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás
kötelezettsége. A keresztszülôk ünnepi ajándékként - a korai
kereszténység húsvéti keresztelésére emlékeztetve - húsvéti tojást
adtak keresztgyermeküknek. Nem hiányozhatott a húsvéti tojás a böjtben
tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a
családtagok együtt fogyasztották el a húsvétvasárnapi étkezéskor.
Leányok legényeknek ajándékoztak, ajándékoznak húsvéthétfôn díszes
tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a
túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntetô
figyelmességet kifejezô gesztust. Ha pedig húsvét után, Szentháromság
vasárnapján - a népnyelv szerint mátkáló vasárnapon - a leány leendô
nyoszolyólányául, komaasszonyául kiszemelt barátnôjének ajándékos tálat
küldött, arról sem hiányozhatott a húsvéti tojás. A tojás mellett a
barka a leggyakoribb húsvéti jelkép, amely azokat a pálmaágakat
helyettesíti, amelyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsálembe
bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát
virágvasárnapján. A megszentelt barkát a hívek otthonukban gondosan
megôrzik. Eresz alá tűzve villámcsapástól ôrizte a házat, egyébként
különbözô betegségek alkalmával is használták, gyógyító erôt
tulajdonítva neki.
"Krisztus a világ világossága"
A húsvéti nagyhét, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, Jézus
Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ideje a
kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Ezekben a napokban a zsidó nép
is ünnepel: április 16-án este kezdôdött meg a hét teljes napon át
tartó pészach.
A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus
feltámadásának ünnepe, azaz a legnagyobb keresztény ünnep. Az
ókeresztények húsvét ünnepét kezdetben a héber idôszámítás szerinti
niszán hónap 14-én tartották meg, függetlenül attól, hogy az melyik
napra esett. Késôbb minden vasárnap megemlékeztek Krisztus
feltámadásáról. A 325-ben tartott elsô niceai zsinat döntése értelmében
a húsvétot a tavaszi napéjegyenlôséget követô holdtölte utáni elsô
vasárnapon ünneplik, vagyis március 22-e és április 25-e között. A
húsvéti ünnepet negyvennapos böjti idôszak elôzi meg, s ennek utolsó
hete a nagyhét, amely a virágvasárnappal kezdôdik. Ezen belül a Húsvéti
Szent Háromnapon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz
nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezünk meg Jézus
Krisztus kínszenvedésérôl, kereszthaláláról és feltámadásáról.
Nagycsütörtökkel befejezôdik a negyvennapos böjt, és a Leonardo da
Vinci által remekműként megfestett Utolsó vacsora idején az esti
órákban elnémulnak - "Rómába vándorolnak" - a templomok harangjai. E
nap népies zöldcsütörtök elnevezése Európa német nyelvterületén
legnagyobb valószínűséggel a grün (magyarul: zöld) szóból ered, mivel a
böjtölés okán azon a napon a hívôk valami zöldséget ebédelnek. A
nagypéntek német elnevezése, a Kargfreitag az ófelnémet kara
(jelentése: bánat, gyász) szóból ered, és a római katolikus egyházban a
hamvazószerda mellett a másik legszigorúbb böjti nap. Nagyszombat a
Krisztus feltámadására emlékezô kereszténység legnagyobb ünnepe.
Nagyszombaton késô este a keresztény templomok elôtt a szabadban égô
lángnál meggyújtják a húsvéti gyertyát, majd a hívek körmenetben
vonulnak végig a közeli utcákon, kifejezve ezzel, hogy "Krisztus a
világ világossága". A zsidóság a pészach ünnepén a nép egyiptomi
kivonulására, a rabszolgaságból történt szabadulásra emlékezik. Az
ünnep neve is erre utal: jelentése elmenni, elvonulni. Ezen idôszakot a
kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, ekkor ugyanis kovász nélküli
tésztaféleséget fogyasztanak; ez a pászka
macesz (jiddisül).
http://hhrf.org/biharinaplo/
|
|
Elfeledett hagyományok húsvét hétfő táján
Vízbevető hétfő
Elfeledett hagyományok húsvét hétfő táján
2004. április 12. 9:00
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=213886&rvt=127
Kisberk Szabolcs
Húsvét hétfő a felszabadult emberi örömök, legfőképpen a fiatalság ünnepe. Mára szinte csak a locsolkodás maradt meg a népszokások közül, sőt java részük már a feledés homályába merült.
Vidéken, sok helyen tartottak e napon kakas- és tyúkütést. Ilyenkor a legények nyíllal átlőtték a kakast, a lányok pedig bekötött szemmel ütötték le a karóhoz kötözött tyúk fejét.
Egyes településeken hagyomány volt, hogy „jakabágat" tűztek a kapukra, illetve a lányos házaknál „hajnalfát" állítottak a legények.
Húsvét hétfőn tartották az „emmausjárást" is, amely a határjárásrítusok egyike. Bólyban a nagymise után a falu lakossága ételekkel, italokkal megrakodva felkerekedett és elment a faluszéli borospincékbe, ahol másnap reggelig mulattak. Szintén emmausjárásnak nevezték Budakeszin azt a szokást, amikor a helybeliek felkerekedtek és meglátogatták rokonaikat. Leányváron a hívek korán reggel napkelte előtt kimentek a szabadba és ott a rózsafüzért imádkozták. Szil rábaközi faluból is „mentek Emmausba": a szomszédos községekben rokonokat, ismerősöket látogattak.
A „húsvéti rét" somogyszobi hagyomány: a falu lakossága a kiment a rétre és ott múlatták együtt az időt. Ilyenkor a falu gulyásának és a kanásznak is ki kellett hajtani a fűre a jószágokat.
A kecskemétiek a Mária kápolnához vonultak ki, ahol mulatsággal, játékokkal, lóversennyel töltötték el az időt.
Apátfalván a húsvétot követő szerdát „száraz szerdá"-nak hívták. A néphagyomány szerint, aki ezen a napon dolgozott, annak elszáradt a keze.
A húsvét utáni következő hetet „fehér hét"-nek, nevezték. A görög katolikusoknál ezen a héten a halottakat fehér palástban temette el a pap.
A húsvétot követő vasárnap jeles eseménye volt a koma vagy mátkatál küldése. Ez főként a lányok közt volt szokás, de adhatta fiú a lánynak, lány a fiúnak és fiú a fiúnak is. A díszes terítővel letakart tál tele volt húsvéti tojással, kaláccsal és itallal. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták és örök barátságot kötöttek. Ezután a lányok mátkának, a fiúk komának nevezték egymást.
Forrás: w3.naput.hu |
|
|
|
HAN: News/Event
